Zoltán jó ember. Nyugodt, csendes. Lassan befejezi a reggelijét. Egy vizes zsemle volt margarinnal. Nem urizál. Nem is biztos, hogy lenne miből. Nehéz idők járnak. Megvan a véleménye a dolgokról, de csak a legvégső esetben ad hangot neki. Ma viszont nagy nap van: 2024. május 5. Döntést hoz a Haza. Letépi láncait, megszabadul a káros ideológiáktól. Rég tudja, hogy ez a helyes út. Ki kell állnia közjóért. Két éve még bűnös kapcsolatban élt Tiborral. Akkor még azt hitte az a szerelem. Nem is csoda, a bomlasztó nyugati propaganda megnyomorította őt. Azt hitte boldog, nem látta a magasabb rendű eszméket. A barátja közben – sokakkal együtt – elment külföldre. Jobb is így. Nem látta a nagyobb képet, nem értette az összefüggéseket. Ahogy elfogytak a szennylapok, portálok, csatornák letisztult minden. Unison harmónia született. Csak hiteles források maradtak, nem jönnek felkavaró álhírek minden héten. Tudja, jó irányba mennek a dolgok.
Most egyedül van ugyan, de az országért dolgozik, az országért él.
Feláll az asztaltól, a mosogatóba teszi a tányérját, alaposan elöblíti és a szárítóra rakja. Kikapcsolja a rádiót, pedig a Nemzet Csalogánya Gabriella, ahogy a Doktor Miniszterelnők Úr hívja őt, még nem fejezte be a dalt. Sebaj, ő tovább dúdolja magában.
Kicsit hűvös van, felkapja hát a ballonját. Kettőre fordítja zárat és a rácsot is megmozgatja egy kicsit, biztos ami biztos. Elindul a szavazóhelyiség felé. Közel 100%-os eredményre számít. Ez is eljött, a brüsszeli bürokratáknak többé nem lesz hatalma felettünk.