Zavar az erőben

A vak hitre kondicionált emberek veszélyesek.

Boszorkány perek, egy 5 órai teát színesítő kötetlen megkövezés, szekták, iszlám állam, terroristák.

Persze, tudom hasznosak is mert, ha a hit-dealer kéri lemmingekként sorakoznak és kérdés nélkül vetik magukat a mélybe. Nem állnak ellen, nem vitatkoznak. Kistányérnyi csillogó szemmel mennek előre boldogan, mert céljuk van. Kapták.

De mi történik, ha időközben a vezérlő fény meggondolja magát?

Zavar támad az erőben.

Feltalálni nehéz magunkat, ha eddig nem motiváltak gondolkodásra. Le volt gyártva, felszalagozva mit kell éreznünk, kitől kell félnünk, kit kell velőből gyűlölnünk. Most meg azt állítják, hogy eddig nem is azt tettük, amit kellett volna?

Egy dolog volt biztos, hogy a fény jó felé visz, erre most irányt vált?
Ha nem tévedhetetlen, vajon a többi dologban igaza volt?

Az a tömeg, akit nem szoktattunk mérlegelésre hipp-hopp kezd kasza kiegyenesítésbe, guillotine ácsolásba még akkor is, ha a fény nevét mormolta minden esti imájában.

Egy sokkal szerencsétlenebb analógiával élve, a kartondobozban tartott hiúz egészen sokáig csendben tud lenni, de ha kinyitod a doboz tetejét minden bizonnyal egy méretes fülessel indít.

A szolidaritás nem erős oldalunk, de az előttünk álló hónapok, akár évek fel fogják hergelni azokat is, akik eddig telepocakkal nem hőbörögtek.

Attól tartok, a tűzzel játszunk.