Fogadatlan prókátorként szeretnék kettéválasztani valamit. Nem a vöröstengert, csak két olyan dolgot, amik normális esetben nem tartoznak össze. A politikát és a vallást. Nem, most nem a szekularizációra gondolok.
A bigottsággal szemben – kissé arrogánsan – idézhetnénk Leonard anyját az Agymenőkből: “Olvass már el még egy könyvet!” De nem hiszem, hogy ez lenne a megoldás. Joga van mindenkinek abban hinni, amiben szeretne, egészen addig, amíg másokat nem kényszerít azonos értékek mindenek fölé helyezésére.
Általában úgy gondolunk a politikára mint a hatalomért folytatott küzdelemre, mint ennek színterére. Egy olyan fiktív produktum, amit azért állítunk elő, hogy a hatalom birtokosai legyünk, mi vezessünk, szellentsük a Passzát szelet. Mint minden “termék” sikeréhez, ehhez is szükség van marketingre. A marketing pedig üzenetre, ideológiára épül. Ezek az üzenetek akkor működnek jól, ha a lehető legmélyebben nyúlnak az emberek lelkébe. Atavisztikus félelmekkel, életösztönnel, hittel operálnak.
A vallás ideológia és hit elegye, ennél fogva tökéletes szélesebb tömegek megszólítására. Kulturálisan akkor is belénk kódolt, ha nem járunk templomba, sőt akkor is, ha nem vagyunk megkeresztelve. Már-már sejtszinten belénk ívódott a generációk során függetlenül attól, hogy hisszük-e Istent. Önkéntelen reakció, reflex.
A vallás felhasználása a hatalom megszerzésére tehát kifejezetten alattomos, aljas dolog. Egyértelmű manipuláció. Az a néni vagy bácsi, aki a hitét gyakorolni ellátogat a kistelepülésen álló templomba ne legyen játékszere a Haza irányítását hőn áhító trükkös erőknek.
Mégis az. Olyannyira, hogy megéri a teljes értékrendszert, narratívát e köré építeni. Minden áron.
Egy meleg, de álházasságba kényszerített politikus hatalmasat zakózott az általa építgetett ideológia és önmaga közötti feloldhatatlan ellentétek okán. Ereszcsatorna által sebzett kezét a hatalom szempillantás alatt elengedi. Még ránk vetül a vizet prédikál és bort iszik árnya! Holott nyilvánvaló, nem ő az egyetlen a Parnasszusra bejáratosak közül.
A Nemzet publicistája démonokról és hibás szerkezetről beszél. Ezek léteznek, de nem az eresz alpinista személyiségében, hanem a rendszerben. Az általunk felépített struktúrában virulnak a démonok. Hazugságokon, titkokon, csúsztatásokon, álszentségen híznak. A hiba az Ön készülékében van kedves Zsolt, nem abban a hasadt tudatú szerencsétlenben, akit a saját maga és barátai által konstruált gépezet falt fel.
Ha a kereszténységet vesszük alapul, volt ott egy srác, akit nem csak a liturgia keretein belül érdemes emlegetni. Minden volt, csak kirekesztő nem. Szeretetről, elfogadásról beszélt kifejezetten sokat.
Nem elég, hogy felhasználjuk a vallást, még szemezgetünk is belőle kedvünkre, hogy dogmatikus, nekünk lejtő pályát építsünk.
Ha mégis a keresztényeknek van igaza, már dekorálják a privát bugyrot odalent. Nagy munka lesz a bűnlajstrom falra vésése.