Ma délben úgy éreztem, megöl a kíváncsiság… Most akkor nem lesz vétó? Mi történt? Ki lépett háttrébb? Ledobott bennünket a csataló vagy az EU csúsztatta vissza hüvelyébe a jogállamiságot védelmező kardját?
Ha a mi paripánk kehhel, akkor túl nagy volt az ábrázatunk és úgy tűnik mégsem megy minden oly’ hatékonyan a pajtásaink nélkül. A vezércsel – Queen’s Gambit (egyébként remek sorozat) kapcsán felpezsdült sakkmániára utalva, a gyalog mégsem olyan könnyedén üti a királynőt.
Ha az EU puhánykodta el a dolgot, akkor kicsit csalódott vagyok, mert az elvek mégsem bírnak akkor a súllyal, mint gondoltuk. Holott voltak B tervek, meghunyászkodtak.
Természetesen elolvastam a kormányunk jeles képviselői által vétóügyben írt indoklást is és bár tartalmaz értelmezhető meglátásokat, összességében kifejezetten halszagú. Ha már beleakadtam ebbe a lovas hasonlatba, erősen kilóg a lába.
Biztosan az én hibám, de az igazságérzetemet nagyon nehéz elnyomnom. Ha rajtam múlt volna a döntés és valóban az ideák védelme hajt, nem engednék a zsarolásnak. Persze tudom, hogy nem csak a hazai hatalom gyakorlóira lenne negatív hatással, hanem ránk mezei közemberekre is. Sokkal nagyobb károkat okozva nekünk, mint nekik. Ennek sem szurkolhattam hát tisztaszívvel.
Eldőlt, mekkora haszonnal jár a pávatánc. A többiek ijedtek meg a színes jelenségtől vagy a látvány madár csukta össze tollazatát a túlerő láttán.
Aztán megérkeztek a részletek. Tetszik tudni, a németeknek pillanatnyilag nagyságrendekkel fontosabb a pénzügyi stabilitás (Európa szerte), mint a jogállamiság lengyel barátainknál és nálunk. Úgy tűnik, pont tesznek rá. Persze hiú ábránd volt, arra várni, hogy a változás kívülről érkezzen, ahhoz mi magyarok nem vagyunk elég jelentékenyek. Csak belülről indulhat el. Remélem el is fog, mihamarabb.
Vagy mi indulunk. El útilapuval, batyuval.