Elment egy Ember. Nagybetűs. Kedves, ragyogó intellektusú, gondoskodó, apa, mentor, példakép.
Egy barátom papája. Nem volt idős, nem volt beteges.
Végtelenül szomorú vagyok és dühös.
Nekünk azt ígérték, mindenkit meggyógyítunk. Ez sem volt igaz, mint annyi minden más. A felkészületlen, felelőtlen, önérdektől vezérelt, hazug, álszent, ítélkező rend vezére mondta.
Holott anno szolgálatunkra esküdött, mára pusztán a rendszer üzemanyagának tekinti mindannyiunkat. Irányítható, szólamokkal, tőmondatokkal megvezethető, adófizető, szavazó. Egy szám. A holnapi vagy holnaputáni jelentés része.
Csak addig vagyunk fontosak, míg hasznunkat látja, míg fogyasztunk, fizetünk, szavazunk.
Mindeközben betegesen gazdagodnak kevesek, érdemtelenül.
Te ezt kérted? Ezt akartad? Erre szavaztál?
Nem lenne itt az ideje felnyitni a többiek szemét is? Aki nem tudja, nem hallotta, nem látta?
Tudod, cinkos, aki néma…