A nő, mint asszonyállat.

Novák Katalin készített egy videót, ami bő 70-80 évvel vezet bennünket vissza az időben, de legalábbis az általam gyakran emlegetett Szolgálólány meséje előzménytörténetének trailere.

Ha ezt elfogadják a jó-keresztény nők, az ingerküszöb megint feljebb araszol egy kicsit és nem lesz semmi baj, ha idővel elvesztik a választójogukat vagy kötelezővé válik az évi egy utód világrahozatala. A következő alkotmánymódosításban már deklarálásra kerülhet – rögtön az Apa férfi, Anya nő után – hogy a nő egy szülőcsatorna dekorációs függelékekkel. Tudom, ez egyelőre ordas nagy túlzásnak tűnik, de eddig mindennel ez volt. Lépésről lépésre.

Hova tartunk? Nem veri ki a biztosítékot? A melegek félemberként kezelése elhiszem, hogy nem zavarta a szociálisan nem túl érzékeny, saját problémáiban elveszett szavazókat, de a társadalom ötvenvalahány százalékával most közölték, hogy nyugodjon bele: másodrangú és kész!

Ha nincs Y kromoszóma, ne nyomulj kisanyám. Kinyitjuk neked az ajtót, mert úriemberek vagyunk, de ne szólj bele, ha a férfiak beszélgetnek! Te csak a princípium beteljesítésével törődj gyönyörűm!

Hazánk ideológusai egy erősen megsárgult békebeli képben rekedtek. Recsegve sír a gramofon, apa békésen szivarozgat hírlappal kezében, míg anya régfelfeslett szép reményektől párás szemmel a hímzéssel tesz-vesz, a gyerekek pedig a negyvenhetedik “miatyánkot” mormolják a sarokban, mert nevetgéltek az ebédnél.

Ez az időbeni elveszettség nem is lenne nagy baj, csak a hasonló problémákkal küzdőket páciensnek szokták hívni és gondosan zárt helyen tartani.

A migráncsozós, Sorosozós plakátról villog bennem két szó: Ez veszélyes!