Valaki vezesse már le nekem, hogy mi baja a kormánynak a melegekkel? Kinek árt? Nem a kamionon félpucéron vonagló díszpéldányokról beszélek, bár igazából azzal sem érzem a nagy problémát, ha neki úgy jó, legyen. Egy gyerek attól nem lesz meleg, mert lát egy sztereotipikus tesztoszteron hiányos figurát. Empirikus megállapítás: Láttam egyszer egy buddhista szerzetest és nem lettem az.
Van ugye a “jóravaló meleg”, aki esetleg értelmes, képzett, segítőkész, szolidáris, nem mutogatja a fedetlen sejhaját bőrtangában és még a szaga is jó. Monogám párkapcsolatban él, idővel akár gyereket is vállalna. Huhh..
Itt elszakad a nagyon Keresztény cérna. A “ne ítélkezz” alapelvetést sejtszinten érző MÉLYEN VALLÁSOS (csak néha pedofil) polgár feltételezhetően azt vizionálja, hogy ha két fickó nevel egy gyereket, akkor legalább az egyikük valamilyen fétis cuccban cseréli majd a kakis pelust a csemetén vagy szexhintában ringatja álomba nap, mint nap.
Csak egy pillanatra vessük fel, hogy a szexualitás nem központi “érték” egy emberben. A melegekben sem feltétlenül. Persze megvannak azok a görcsös szerencsétlenek mindkét oldalon, akiknek mindenről “az” jut eszébe, de ez nem jellemezhet egy teljes csoportot.
Szóval az a két meleg vagy leszbikus, aki gyereket vállal, valószínűleg sokkal többet, jobban készül erre a nagy döntésre, feladatra, mint a heteroszexuálisok nagy része. Minden bizonnyal felelősségteljesebb, odaadóbb szülő lesz, mint az a párocska, aki fél marék partidrog és 12-16 Aperol spricc után, nem kifejezetten családtervezési szempontokra építve DNS-ük kettős spirálját utódba-fonja…
Te, aki ezt hallgatod vagy olvasod, akkor is ha pont nem tudod, nagy eséllyel ismersz olyat, aki nem heteroszexuális. A világon szinte mindenhol a populáció 5-10 százaléka ilyen. Tehát minden tizedik-huszadik ember. Fun fact: ez nem változott szignifikánsan az elmúlt évtizedekben, hiába oly’ aktív a meleglobbi. Ami változott, az ennek a felvállalása, beismerése. Ez lehet a baj? Pedig ez a nyitottabb társadalmakban sem egy egyszerű dolog.
Képzeld csak el, 13-14 éves vagy és azt veszed észre magadon, hogy a saját nemedhez vonzódsz. Mit teszel? Megpróbálod elfojtani és beleszocializálódsz egy kapcsolatba, majd házasságba, ahol rögtön előállítasz egy másik frusztrált, boldogtalan embert, a párodat. Később, mivel ezt nem annyira lehet elnyomni, titokban ismerkedsz, lapítva félrelépsz csalódást, megaláztatást, betegséget kockáztatva.
Vagy felvállalod és próbálsz egy olyan párt találni, aki értelmes, normális, célokkal bír, tartós, tartalmas kapcsolatra vágyik.
Ha valaki meleg, az egy tulajdonság. Nem érdem, nem betegség, nem bűn. Ez van és kész. Az egyházak beteges irtózása viszont legalábbis furcsa. A hatalom ehhez hasonló témákban történő megmártózása pedig semmi mást nem szolgálhat, mint az ellenségkép képzést.
Hogy Donald Trump örökbecsű szavaival éljek: “Szomorú.”