Megjöttek a szigorítások. Nem kicsit megkésve, de megtettük.
Ha a nyár folyamán nem engedjük el annyira a gyeplőt és ezeket a korlátozásokat mondjuk szeptember végén léptetjük életbe, nem itt tartanánk, nem lenne ekkora a baj.
De hát, ahogy nagyikám mondaná: “Vásár után okos a paraszt.”
Nyilván értem, hogy a gazdaságot is meg kell próbálni életben tartani és a lehető legtöbb embert meg kell védeni, menteni. Nem egyszerű dolog ez. Nincs alaposan kitaposott út. Nincs recept. Nehéz lehet a döntéseket meghozni, pláne ha olykor szervilis emberekkel vagyunk körülvéve vagy mindent a Nagy Nemzeti Kérdőívre hivatkozva próbálunk kezelni, amit egyébként tradicionálisan úgy állítottunk össze, hogy a válaszokat a kérdésekbe kódoltuk. Nem mintha nem hívna engem is, mint bamba honpolgárt havonta egy közvéleménykutató cég hazánk viselt dolgait firtatva.
Megértem, hogy sok embernek elege van a korlátozásokból, nem úgy mennek a dolgok, mint az átokverte vírus előtt. Nem lehet féktelenül ölelkezni, egymás poharából inni, csatakosan, torkunk szakadtából énekelni vagy szurkolni. Mostanában ugyan megfogyatkoztak, akik arra hivatkozva, hogy ők nem ismernek senkit, aki beteg lett, pláne olyat, aki meghalt, kamu vírusnak titulálják a fejék vírust, de még mindig vannak páran.
A türelem is fogytán van, de a félelem is kezd eluralkodni rajtunk. Egyre több egészségügyben dolgozó baráttól, ismerőstől halljuk, hogy a tavaszi olaszhoz kezd hasonlítani a hazai helyzet.
Lehet, hogy újabban nem vagyok egy megtestesült FIDESZ szavazó, bár a dénominzálást is kerülném, valóban nem értek egyet sok dologgal, amit tesznek, de azt hiszem ebbe most világnézettől függetlenül bele kellene állnia mindenkinek.
Már rettentő sokan, nálam nagyságrendekkel okosabb figurák próbálták elmagyarázni: minél hamarabb (na, erről már lecsúsztunk) és minél hatékonyabban korlátozzuk a vírus terjedését, annál gyorsabban kerülünk újra közelebb a normalitáshoz, annál több életet tudunk megóvni.
A tisztifőorvos asszony is revideálta álláspontját és már szerinte is fontos a tesztelés. Talán mégiscsak segít lassítani a ragályt, ha tudjuk ki és hol fertőzött. Megjegyzem az idegenszívű fröcsögő ellenzék ezt szajkózza tavasz óta, kollaboráns szakértőkkel karöltve.
Az óvodák és iskolák bezárásának halogatását értem. Ha nem megy a gyerek oviba, isibe, otthon kell maradnia legalább egy szülőnek és hiányozni fog a munkaverseny frontjáról. Ezzel viszont azt érjük el, hogy a többi intézkedés hatékonyságát aláássuk, mert jövőnk zálogai békeidőben is cserélgetik a vírusokat, kórokozó Vaterát üzemeltetve, nemhogy ilyenkor.
Szóval tényleg nem egyszerű ez, nehéz döntés. Csak akkor lehet haszna, ha belátjuk a szükségességét és betartjuk, amit csak lehet.