Terelőantilop csoport

Vért kíván a nép, mert illata tüzet lobbant benne két Kőbányai után, de még a celebnyűvő “valóságshow” előtt. Kell az útálatos, akit még lerajzolni sem lehet, mert kissé mitikus, arctalan vagy ha van is neki, hát kevés fényt kap, mint Freddy Krueger. Tudjuk, hogy létezik, de személyesen nem találkoztunk vele. Az elvenné az élét, még azt hihetnénk Ő is ember.

Tudom, hogy jön a választás, tudom, hogy nagy a tét, mert 12 év alatt elkezdett fermentálódni a zsákmány. Egyre büdösebb, egyre többen érzik.

A bekötőúton túl honos vagy mikrokozmoszában mélymagyar velociraptor lelkületű szavazót etetni kell. Nehogy szagot fogjon. Majdnem mindegy mivel, de igazi ínyencség, ha olyasmit adunk neki, amiért mindenhol máshol az orrára koppintanának. A közpénzen kockafejűre hízlalt politikusaink terelőantilop gyanánt használnak embercsoportokat. Egy jót buzizni, cigányozni, nyuggerezni, ribizni, pöcsözni mindenkinek karnevál. Töltekezik belőle a lélek, mint a távolkeleti lámpásfesztiválok ezer meg ezer kicsiny fényéből.

Parragh úr a tanárok lelkébe toppant szöges cipellővel egy évnyitón, a melegeket és a pedofilokat a törvény betűi szerint szépen összemosva. A munkaköri leírásának megfelelően bárgyún mosolygó Katalin meg elítélte a szavait. Néhány hónapja, midőn teljes mellszélességgel védelmébe vette a “Gyermekvédelmi” regulát megsem fordult a fejében, hogy szó szerint ezt írta le a jogalkotó. A meleg tesi tanárok, tökéletes csali-csoport. Lehet belőle akár 20 is a hazában és valószínűleg egy sem pedofil.

A mi időnkben szinte minden iskolában volt olyan tanárbácsi, aki a pubertás beköszöntével sokkal szívesebben segítette fel a lányokat a kötélre. Azt ugyan nem értettük, miért kell teli tenyérrel fenéken markolni hozzá az osztálytársunkat. Volt, ahol a szabályozás része volt, hogy a tornadresszre pólót kell venni, 12 éves korig. Aztán már nem. Mi lehetett az oka? Ezek a tanerők gyakran Torrente szépségreceptjén tenyésztett pártkatonák, úttörőcsapat vezetők, esetleg KISZ titkárok voltak. Pontosan olyan mentalitással, mint a mi tesztoszteron sokkban vergődő tenyész hun politikusaink.

A jelenben egyetlen pedofil testnevelés oktatóról sem hallottam, nagykövetről – aki úgy cserélgette a gyerekeket ábrázoló pornográf képeket, mint mi az autós kártyát vagy a Lutra Albumból a vízibivalyt, mert abból mindenkinek három volt – viszont igen. Meg olyan NERtársról, akinek a feje a középiskolák udvarának rácsába volt szorulva az elmúlt 30 évben szintén. Az egyházi intézmények falai között zajló drámákról már nem is beszélve.

Lehet dörzsölgetni ezeket a szégyenfoltokat, de nem jön le. Szappannal és propagandával sem.