A közösségi média, a hely ahol irigykedhetünk olyan dolgokra, amik nem is léteznek, csak jó szögből, remek szűrőkkel kontextus nélkül megjelenített ál-álmok, izzadság szagú parancsra mosolyok, olykor ordas kamuk. Annyira műboldog vagyok, hogy muszáj a világ orrára kötnöm.
Mindenki elmondja, ami a szívét nyomja, amiben hisz és legfőképpen, amit sejtszinten gyűlöl.
A sötét pre-szósöl időkben a falu hülyéje, a Setét Zúg orkja csak Kossuth utca szerte hinthette téveszméit, esetleg a Harmadik Félidő vagy a Párizs Fénye bisztró keverttől ragacsos pultjánál. Mára ez az átkos földrajzi korlát megszűnt. Törhetetlen koalícióra léphettek, a laposföld hívők, a vallási fanatikusok, az álhírtől maguk alá piszkítók, a holisztikus, kristály és kézrátét gyógyászat padavanjai, önjelölt nagykövetei. Sikerrel osztanak meg egészen furcsa oldalakról származó, messziről halszagú marhaságokat. A közoktatás csődjének élő, sétáló, gyakran megnyilvánuló bizonyságtevői.
Ha egyszer-kétszer kicsit erősebben sikerült volna koncentrálniuk kémia vagy fizika órán, netán nem kezdenének ösztönösen rőzsét hordani a főtéri máglyára, midőn egy idegen érkezik a településre vagy rettegni mindentől, ami tegnap még nem volt a Lehel hűtő tetején, esetleg elgondolkodnának a köz felé vetett “tartalom” igazságtartalmán, annak indíttatásán, hatásán.
Persze olyan is akad szépszámmal, aki simán irigy vagy született troll. Ha valaki fel meri tenni a kérdést pandémia idején, hogy honnan lehet ebédet rendelni, rögvest a verőerére tapad, mint Vlad Tepes: Mérnemfőz? Lusta dög? Semmirekellő? Fussa mi?
Nem lehet, hogy hómofiszban 2-3 gyerekkel pont nem ért rá? Vagy mégis az irodában van és ott ugye nem feltétlenül lelhető fel vágódeszka és gázrezsó. Még egy rántást sem egyszerű összedobni az ügyfélszolgálaton, tudod?
Mielőtt gondolkodik, reagál. Illetve támad. Mert a szólásnak az ő szabadsága azt jelenti számára, hogy bárkit ér leköpni, hibáztatni, belerúgni. Ezzel saját, évtizedeken át nevelgetett, jólfejlett frusztrációját kiengedve egy könnyed délutáni sétára. Ha megjegyzed, hogy ezt talán nem kellene, alpári stílusban küld el a sunyiba és kilátásba helyezi lakhelyed lángbaborítását.
Ez most az eddigieknél is arrogánsabb lesz, de támadt egy ötletem:
Mi lenne, ha a Fércbuk, Instagramm, Twitter, TikTok regisztrációkor végeztetne egy egyszerű “szintfelmérőt”. Intelligenciára, műveltségre, tájékozottságra, érzelmi érettségre.
Ennek eredménye alapján súlyozná az adott platform a posztok megjelenítését, azok elérését. Sőt, ezt meg is lehetne ismételni akár évről évre, hátha frontális lobotómiát hajtott végre a becses felhasználón a közmédia vagy a Pesti TV. Ezzel egy csapásra tisztább, szárazabb, biztonságosabb érzést nyújtanának a virtuális közösségi terek.
Igaz, hogy addig egyeltem a feed-emet, hogy jószerével csak híreket, tudományos érdekességeket, vicces képeket, videókat látok, de a felkapott marhaságokat, habzószájú téveszméket elém is elhelyezi a nem túl cizellált algoritmus. Én ugyan nem eszem meg ezeket, de sokan nálam sokkal jóhiszeműbbek, naivabbak. Bennük nincs meg az az önvédelmi bullshit filter, ami nálam szép lassan kifejlődött.
Sok jó dolgot köszönhetünk a közösségi médiának, de sajnos legalább annyi rosszat is és mint minden más technikai eszköznél, újításnál, találmánynál itt is az emberi faktor, annak természete, egyszerűsége, butasága, egyre gyakrabban megnyilvánuló aljassága torzítja, mérgezi az eredeti célt. Egy toxikus, fertőző közeget teremtve.