Előjáróban szeretném leszögezni, hogy sok Keresztény barátom, ismerősöm van, akiket nagyon sokra tartok és bármikor kiállnék a jogukért, hogy a hitüket gyakorolhassák. Sőt, amikor ledönt a lábamról egy megfázás, nagyikám imádkozik értem. Bár személy szerint egy nagy adag c-vitamintól nagyobb hatásfokot remélek, hazudnék, ha azt mondanám nem esik jól.
Pár hónappal ezelőtt még az Iszlámtól rettegtünk. Mert erőszakos, összemosódik az állammal, megmondja mi a helyes, megszabja mit szabad és mit nem. Esetleg a két dudás egy csárda probléma húzódhat a háttérben?
A közelmúltban kiderült, hogy nem elég Keresztényi a színjátszás. Thália – ha jól emlékszem – nem szerepel az evangéliumban, mégis elengedhetetlenné vált, hogy megfeleljen a színház is az ideológia támasztotta elvárásoknak. Túlzottan szabadelvű, határokat feszegető vagy csak a korszellemnek megfelelő.
Meghatározzuk mi mit jelent.
Csak azt nevezhetjük családnak, amit az egyház “ellenjegyez”. Anya + Apa + Gyerekek szentesített kötelékben. Az egyedülálló szülők valami rettenetes állapotot tartanak fenn, két Apa vagy két Anya pedig egyenesen ördögtől való. Ne menjünk bele, hogy számos tanulmány igazolja, hogy az egynemű szülők által nevelt gyerekek teljesen egészséges felnőttek lesznek és még a szexuális orientációjukat sem befolyásolja az eltérő családszerkezet.
Egy emberpalántának szeretetben, biztonságban, folyamatos odafigyelés mellett kell felnőnie. A Családonbelülierőszak Lajos és Zugivó Depresszív Hajnalka által biztosított környezet nem feltétlenül “egészségesebb”, mint egy szerető Anya vagy Apa, ne adj Isten két azonos nemű harmonikus kapcsolatban élő, felelőségtudattal rendelkező ember.
Az ideológia mindent (is) felülír.
Lengyel magyar két jó barát, egy húron pendül, hasonló hullámokra fekszik fel a politikában, szavakban nagyon Keresztény.
A barátaim, ismerőseim közül néhányan élethelyzetből, egészségügyi problémából fakadóan vagy a körülmények áldozataként átestek abortuszon. Kivétel nélkül hatalmas traumaként élték meg. Szerencsére mára, szinte mind Anyákká lettek. Egészséges, értelmes, csodás kis manókat nevelnek. Boldogok ők is és az utódok is.
Ha annak idején életet adnak a nem kívánt, erőszakból fogant vagy súlyosan beteg csemetének ma nem lenne így. Összetört lélekkel, sokkal rosszabb körülmények között nevelnének egy számtalan hátránnyal küzdő gyermeket.
Az abortuszok számának csökkentéséhez a felvilágosításon keresztül vezet az út. El kellene jutnia mindenkihez, társadalmi csoporttól függetlenül. A fogamzásgátlás nem mágia, viszont unokahúgom hívta fel rá a figyelmemet, hogy egy havi (egész jó minőségű) antidepresszánst 250-300 forintért megtudsz venni, míg három havi fogamzásgátló 7000 forint környékén mozog.
A terhességmegszakítás minden esetben egy nehéz, fájdalmas döntés, de semmiképp nem tartozik az államra és legfőképp az egyházakra. Véleményük, Anyákat támogató vagy meggyőzésre irányuló programjuk lehet, sőt legyen, de beleszólásuk ne.
A populáció csökkenés megállítása csak Margaret Atwood disztópiájában működik parancsszóra. Szülessen több gyerek, akkor is, ha a világ, amit rájuk kényszerítünk már rég nem tetszik nekünk sem. Szülessen, akkor is, ha kínok közt kell majd leélnie az életét, szülessen, mert kell a munkaerő, az adófizető, szavazó, mert a társadalom elöregedett. Szülessen, de csak azok nevelhessék, akik az “Írás” szerint élnek. Mert csak az a mi szívünknek kedves.
Mindeközben egy “mélyen vallásos” politikusról kiderül, hogy pedofil egy másik hajóúton örömlányok karjaiban ringó családapa. A Kereszténységet eszközként használó hatalmi pozícióban lévők pedig olyanokat igyekeznek stigmatizálni, akik csak emberként, próbálnak legalább is fél-boldogulni. Ha elég sokan elhiszik, hogy az adott csoport bűnös, majd nem látszik a saját bűnünk. Elfér mögötte.
Azt hiszem a valódi Keresztényeknek kellene ledobniuk magukról a parazitaként velük utazó politikusokat, könyvdarálókat, gyűlölködőket, álszenteket.
De ez csak az én véleményem.