Ez is megtörtént. Az első ellenzéki előválasztás. Zay-os volt. A sajtó és a köznek az ő véleménye – mármint azoké, akik kilógnak a NER-ernyő alól tehát hallottak az egész ciriburiról érdemben valamit – az első menet után még azon rugózott, hogy puha, túl kedves, túl nyájas, nincs rendes vita. Aztán lett. Akkor meg az volt a baj, hogy így nem lehet majd barátkozni, összetartani. Szerintem meg de.
Mi, a barátaimmal például kifejezetten szeretünk vitatkozni. Elvárjuk egymástól, hogy mondják meg, ha hülyék vagyunk, rosszul döntünk. Olykor fűszergazdag lesz kicsit a párbeszéd, átlépünk egy-két határt, de közben nem felejtjük el, hogy barátok vagyunk, szeretjük egymást, az alapértékeink azonosak. Nem lesz belőle harag. Még akkor sem, ha elhangzik egy-egy bazze.
Tudom, a mi fröccs mellett folytatott polémiáinkkal ellentétben ebben a játszmában munkáltak érdekek és pozíciók is szépszámmal a háttérben. Egymásnak feszült a fejét a víz fölött tartani igyekvő, a kutyaúszástól végletekig kimerült “tradicionális” baloldali ellenzéket és a friss erőt mutató, a bipoláris politikai térrel leszámolni igyekvő, jobbra-balra felsorakozni nem kívánó választók tábora. Az utóbbi sikeresen szólított meg olyanokat, mint én. Korábban már hosszasan fejtegettem, nem vagyok hajlandó sem kizárólag konzervatív, sem kizárólag liberális lenni. Vannak gondolatok mindkét térfélen, amik közel állnak hozzám. Talán az eszmerendszer dualitása fölött járt el az idő?
Olyan sok mindent tanulunk nap mint nap, eszközök használatát, nyelvet, egymást, új komplex struktúrákat. Időről időre megreformáljuk ismereteinket, világképünket számos területen. Miért kell hát ehhez a kettősséghez ragaszkodni? Nem beszélgethetek vígan bárkivel, mert épp konzervatív vagy szuper-liberális gondolatokat feszeget? Dobjam meg jak ürülékkel, mert valamelyik oldalra sorolja magát?
Elhiszem, első blikkre nyálas dolognak tűnhet a szépen árnyékolt, kézzel rajzolt oroszlánok ölelgetnek impalákat mérhetetlen egyetértésben típusú Jehova tanúi pamfletek lapjairól élőbeszédbe visszaszökött “szeretet” szó, mint az egyetlen fegyver a propaganda uszításával szemben, de akárhogy is nézem, igaz. Ami még nagyon fontos: VALÓBAN keresztényi.
Ettől most elkezdtem kivenni ezt-azt a világgá-menős bőröndömből. Még nem raktam el és a fürdőgatya benne maradt, de a szúrós pulcsi már visszakerült a szekrénybe.