Mi ez a szúrós “kanszag” a hazában?
Állig felfegyverzett TEK-esek “segítik” a vírus elleni védekezést, támogató harckocsikkal. Folyamatosan háborús retorikát használunk legyen szó bármiről, küzdünk, harcolunk. Nehéz fegyverzetet vásárolunk Trump barátunktól, sugárhajtású katonai szállító repülőgépeket a szimpatikus brazil Bolsonarótól, mert az most kell, mint egy falat kenyér. Mindeközben igazi hős az a közbizalmat élvező analfa-hím, aki viccesen búzavirágnak csúfol egy fickót, mert negyvenakárhány évesen még nem házas, majd tisztán jogállamilag elintézi, hogy ne kapja meg a melót.
Kezdem úgy érezni, hogy túlkompenzálunk ezzel a macsóskodó, militáns tesztoszteron fürdővel. Bele se merek gondolni mi történt a Bibó kollégiumban…
Vagy ez csak a beszoktatás?
Nem vagyok friss kiadás, de a kommunizmusból szerencsére már csak a vége jutott ifjonti éveinkre, mégis visszhangzanak a fejemben szólamok az imperialista nyugat és a belső ellenséggel szemben vívott harcról. Talán nosztalgiával kellene megölelnem ezeket a régi-új gondolatokat.
Biztosan rosszul látom, de a fegyverkezés általában a nagyhatalmak illetve a kis- és középdiktatúrák hobbija.
Az is lehet, hogy érezzük a léc rezgését és az esetleges “választói bizonytalanságot” szeretnénk kiküszöbölni.
Mellesleg annyira szeretném más dolgokra felfűzni a mondókámat, de nap, mint nap ezek jönnek szembe. Megoldás lehetne a japán kultúrából ismert három bölcs majom viselkedési mintája, amit szinte tökéletesen magáévá tett kicsinyke társadalmunk. Nem lát, nem hall, nem beszél. Legfeljebb M1-et néz. De attól rövidúton megbomlanék és ha énekelni kezdek az Úr irgalmazzon nekünk!